Az állatok téli álma

Télies csend honol a hóval borított erdő felett. Időnként madarak ugrálnak át az ágakon, és hébe-hóba varjak másznak. Ideális hely a békés teleléshez. Vannak olyan állatok is, akik csak januárban érkeznek a városba, hogy meghozzák a tavaszt.

Mogyorós pele

Az apró rágcsálók ősszel levélrétegek alá temetik magukat, és áprilisig mélyen alszanak. Az alig 7 cm hosszú pelék (akik nem a rágcsálók fajába tartoznak!) túlélési stratégiája: ezek az éjszakai rágcsálók őszig annyit esznek, hogy akár hét hónapig elegendő kicsi testüknek. Zsírtartalékuk megfagy, de hat hónap alatt elveszítik a felvett súlyt, annak ellenére, hogy testhőmérsékletük alig fagypont fölött van, és csak 5 percenként vesznek levegőt.

Darázskirálynők

A darázskirálynő az egyetlen túlélője az államának, és teljesen egyedül van. Amikor tavasszal végre felébred, a lehető leggyorsabban találnia valami ennivalót, ezért felmászni bokrokra, sőt a fák tetejére is, és ott talált hajtásokkal kezd táplálkozni, levelekkel, rügyekkel és rovarokkal. Gyorsan vissza kell szerezniük erejüket – hiszen annak ellenére, hogy az idő halad, még előfordulhat hideg idő.

Teljesen egyedül van, mert az előző évben megtermékenyített darázskirálynő az állam egyetlen túlélője. Így a fajfenntartás attól függ, hogy túléli-e a királynő a telet. A fiatal királynők egyébként a hasukat szárnyukkal takarják, hogy megvédjék a hidegtől. A lódarazsak szeretnek áttelelni a halmozott rönkök között. Így ha véletlenül a tűzifával egy királynőt is visz a házba, rönkkel együtt vigye vissza a többi fatuskóhoz.

Éticsiga

Az éticsiga éri el a leggyorsabban téli lakhelyét - mint köztudott, mindig magával viszi a házát - és a hideg évszakban kényelmesen érzi magát benne. Ősszel a földbe túrja magát, és mésztakaróval lezárja. Melegítő légpárnát hoz létre maga és a fedél között. Télen a csiga szinte minden folyadékát leadja. Ez azt jelenti, hogy körülbelül három-négy hónapig jobban védett a fagytól. Télen a védett helyen, a csigaházban marad, anyagcseréje így a 2–3% -ra csökken.

Amikor a napok megint hosszabbodnak, az éticsiga ismét taszítja mészkőborítását, és a felszínre kúszik. Ezt még nem szabad az év elején megtennie, mivel ha visszajönnek a talajmenti fagyok, a hosszú tél által kimerült csiga már nem képes gyorsan új mészborítást létrehozni - tavasszal halálra fagy.

A madarak

A városban viszonylag gyakran telelnek a szajkók, akik nemcsak a kert madáretetőjénél figyelhetők meg, hanem a város körüli erdőkben, mint a fácán.

A szajkó szeret makkot gyűjteni, de méhész is egyben, valamint rovarokat és hernyót is szívesen fogyaszt. A vörösesbarna vagy rózsaszín tollazatú, váll alatt irizáló kék tollú madár nyáron már összegyűjti a makkokat, és mindenütt elrejti őket a területén. Állítólag évente akár 5000 makkot is talál. Egyértelmű, hogy nem emlékszik az összes rejtekhelyre.

A vándormadarak közül lényegesen kevesebben költöznek délre, mivel Európában a klímaváltozás miatt nem annyira a kemény tél, így találnak élelmet az éghajlatunkon is. Akik elvándoroltak, március környékén térnek vissza éjhajlatunkra. Ilyenek a csonttollúak. Megtalálhatók a városban, bárhol is van elég bogyó, a parkban, valamint a természetes kertekben. Miután egy csonttollú felfedezett egy gazdag bogyós bokrot, nincs megállás: a testtömegét is megduplázhatja, annyira falánk madár.

Szerző: Galambos Dániel